Címkék: ‘canonical’

HUD: Az alkalmazás menük kezelése másképpen

2012. január. 25.

Ismét nagy vihart kavart Mark Shuttleworth nemrég megjelent blogbejegyzése, melyben a nemsokára az Ubuntuban debütáló egy új technológiát, a HUD-ot, azaz a Head-Up Display névre hallgató projektet mutatja be. A HUD a Unitynél felvázolt koncepcióra támaszkodik, miképpen is sokkal könnyebben tudunk úgy navigálni, jelen esetben műveletek végezni, ha rákeresünk a kívánt dolgok nevére, funkció leírásaira, nem pedig bonyolult, telezsúfolt felületek rejtett zugaiban kell keresnünk azokat.

A HUD működése Ubuntu 12.04 alatt

A képen jól látszik, hogy egy beállított billentyű (egyelőre az alt) lenyomása után megjelenik a Dash egy direkt erre faragott lencsével, ami a felhasználó gépelésére különböző, az alkalmazáson belüli lehetőségek ajánlja fel. A HUD ezzel a módszerrel szeretné kiváltani az alkalmazások kissé talán már ideje múlt menüit, ráadásul az alkalmazás „tanul” is, így előre fogja listázni a gyakran használt elemeinket, ezzel javítva produktivitásunkat. A felhasználói tábor vegyes reakciókkal fogadta az új törekvést, bár talán több a pozitív visszajelzés, mint mikor a hasonlóan eltérő Unityvel rukkoltak elő a Canonical fejlesztői. Hogy a HUD berekül-e az áprilisban megjelenő Ubuntu 12.04-be az még kérdéses, ugyanis a kiadás LTS (hosszan támogatott) jellegéből kifolyólag a stabilitás az elsődleges szempont.

Videó a HUDról működés közben:

Bemutatták az Ubuntu TV-t

2012. január. 9.

Ahogy azt Jane Silber egy héttel korábban megmondta, a  Las Vegasban megrendezett Consumer Electronics Show (CES) keretein belül bemutatták a Canonical egy új törekvését, az Ubuntu TV-t.

A felület nem lehet ismeretlen az újabb Ubuntu kiadásokat futtató felhasználóknak, ugyanis egy, az igényekhez szabott sima Ubuntu telepítésről van szó, kiegészítve egyedi lencsékkel, amik a tartalmat szolgáltatják, mint TV újság, Youtube, zene. A bejelentés több, mint egy koncepció, ugyanis már egy igazi TV-n futó rendszerről beszélünk.

Bár a las vegas-i eseményen mindössze egyetlen TV-vel demózta a Canonical az Ubuntu TV képességeit, a vállalat azt ígéri ez év, azaz 2012 végére már a polcokon lesznek az Ubuntuval ellátott TV készülékek. Jane Silber, a Canonical vezérigazgatója elmondta, hogy bár már több gyártóval is felvették a kapcsolatot és folynak az egyeztetések, még semmi konkrétum nincs. A vállalat nem titkolt célja, hogy az Apple és a Google mellett beszálljon ebbe az egyelőre még gyerekcipőben járó új piacra.

A vállalat reméli, hogy felkelti a gyártók érdeklődését az ingyenes felület iránt. Célkitűzésükben először az amerikai és a kínai piacra szeretnének belépni, de persze később, a siker függvényében tovább terjeszkednének. Arról nem esett szó, hogy a felhasználóknak lehetőségük lesz-e letölteni esetleg megbütykölni a rendszert.

A TV mellett a Canonical szeretné elkészíteni az Ubuntu mobiltelefonokhoz szánt változatát is, viszont arra figyelnek, hogy ezek az új fejlesztések ne menjenek a PC fejlesztés rovására. Ezt Jane Silber beszédében ki is emelte, hogy bár egyértelműen a mobil eszközöké a jövő, azért még korai temetni a PC-t.

Videó az Ubuntu TV működéséről:

További infók az Ubuntu TV hivatalos oldalán.

forrás: OMG!Ubuntu! és PC Pro

UDS hírek 2.

2011. november. 6.

A kép a http://princessleia.com oldalról származik

Véget ért a floridai Ubuntu Fejlesztői Találkozó, így az előző bejegyzéshez hasonlóan ismét megpróbálom összefoglalni a legfontosabb újdonságokat, fejleményeket, híreket.

Az első napokhoz hasonlóan, az UDS második fele is számos érdekes témát hozott. Ismét szóba került a találkozókon visszatérő téma, az Ubuntu lemezképének alapértelmezett mérete. Vannak akik ragaszkodnak a 700 MB-os határhoz, arra hivatkozva, hogy amellett, hogy  így ráfér egy hagyományos CD-re a kiadás, egy kiváló fizikai gátat is jelent az Ubuntu „elhízásának” megakadályozásában. Ezzel szemben több fejlesztő amellett van, hogy növelni kellene a méretet, mert sokszor épp ezen okokból kifolyólag a fejlesztés rovására megy. A téma leírásában az 1.5 GB-os méretre növelés volt meghatározva, ezt elvetették egyelőre, viszont érdekes eredményt született a megbeszélésen. Próbálnak ennél a ciklusnál is a 700 MB-os határ alatt maradni, ha ez mégsem sikerülne akkor 750 MB-ig mehetnek el. Azaz ez plusz 50MB-ot jelenthet a fejlesztőknek. Viszont ebben az esetben a Precise Pangolin már nem férne rá egy hagyományos CD-re. Ami azért nem lenne akkora érvágás, hiszen már nagyon olcsón hozzájuthat bárki egy pendrive-hoz (már, ha még nem rendelkezik vele), amire aztán annyi Ubuntu kiadást telepíthet, amennyit szeretne.

Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat, hogy végre elszánták magukat a fejlesztők a váltásban, annyit meg kel jegyeznünk, hogy lehet, hogy sikerül a 700 MB-os határ alatt maradniuk, ugyanis egy másik nagy érdeklődést kiváltó szekción hasonlóan érdekes döntés született. Az előző összefoglalóban említettem, hogy kacérkodnak a gondolattal, hogy visszaváltanak Rhytmhboxra Banshee-ről, ez be is következett. Viszont újdonság, hogy ez mellett még a Mono keretrendszer (erre épül a Banshee) és a szintén arra épülő Tomboy is kikerül az Ubuntu alapértelmezett alkalmazásai közül. Természetesen az Ubuntu Szoftverközpontból ugyanúgy telepíthető marad.

Sokak örömére az Ubuntu 12.04 LTS lesz az első kiadás ahol már a 64bit-es verziót fogják alapértelmezetten ajánlani, így letöltéskor ezt a verziót fogja felkínálni például az ubuntu.com is. A döntéstől azt remélik, hogy egyre több olyan felhasználó tér át 64bit-re, akik már eddig is rendelkeztek a hozzá kellő hardverrel, de mégis a 32bit-es lemezképet választották kiadásról-kiadásra. A döntés hátterében többek között az áll, hogy végre a Flash-hez is elkészült a Linuxos 64btit-es kliens, illetve az UEFI is csak ezen a platformon lesz működőképes.

UDS hírek

2011. november. 3.

Javában zajlik az Ubuntu Precise Pangolin fejlesztési céljait meghatározó floridai Ubuntu Fejlesztői Találkozó. Tegnap véget ért a harmadik nap is, rengeteg izgalmas témával, a következőkben az első három napról (kivéve a már érintett két témát) írnék egy rövidebb összefoglalót.

A dizájncsapat szekcióján került szóba, hogy néhány negatív véleménnyel ellentétben, a Unity azért nem valami testre szabható, mert nem volt idő azzá tenni. Az előző két kiadásban voltak sokkal fontosabb feladatok (Unity újraírása, GTK3-ra váltás), így erre egyszerűen nem maradt erőforrás.Viszont a Precise ciklusa alatt próbálnak minél több beállítási lehetőséget megvalósítani, hogy mindenki a saját ízlésére szabhassa a rendszerét.

Egy másik téma, amely szintén magas prioritású az Ubuntu 12.04 fejlesztése során a több monitoros rendszerek minél jobb támogatása. Az Oneiricnél is próbáltak erre a területre is koncentrálni, viszont innét is sok erőforrást elvontak fontosabb feladatok. Viszont a Precise-nél, mint említettem, ez egy fontos fejlesztési terület.

Egy érdekes ötlet merült fel az egyik megbeszélés során. A fejlesztők azon morfondíroztak, hogy mik lehetnek az előnyei (és persze a hátrányai), ha sikerülne összedrótozni az SSO-t (Single Sign-on) az Ubuntu bejelentkezési mechanizmusával. Magyarán az Ubuntu One fiókunkkal lehetőségünk lenne bejelentkezni a rendszerbe. Ez az elképzelés még elég kezdetleges állapotban van, sok mindent át kellene beszélni és gondolni. Azt viszont már most eldöntötték, hogy az Ubuntu 12.04-ben semmiképp sem lesz még ilyen.

Az Ubuntu egyik, leginkább kezdőknek szánt fejlesztőeszközét, a Quickly-t is szeretnék továbbfejleszteni. Jó lenne átportolni a következőkre: PyGI/Gtk+3/Python 3. Frissíteni kellene a parancsokat, a leírásokat, a tutorial-okat, illetve további sablonokat készíteni hozzá.

A talán legtöbb érdeklődött vonzó témák az alapértelmezett alkalmazások megválasztásáról szóló témák voltak volt. A Thunderbird, a Firefox és a LibreOffice biztosan maradnak a Precise alapalkalmazásai. Viszont nem ilyen egyszerű a helyzet a zenelejátszóval. Az Ubuntu régebben a Rhythmbox-ot szállította alapértelmezetten, majd ezt leváltották a GNOME és a Novell által fejlesztett Banshee-re. Az okok leginkább azok voltak, hogy utóbbi mögött sokkal több fejlesztő áll, és gyorsabban is fejlődik. Hátránya, hogy a sokak által nem szívlelt Mono-ra épül. A mostani UDS-en ismét felmerült, hogy talán vissza kellene váltani Rhythmbox-ra. Az érvek ez mellett a következők: Míg a Rhythmbox-hoz készen van a GTK3-as port, a Banshee-é még csak fejlesztés alatt van. Az is mellette szól, hogy az előző LTS-ben (10.04) is a Rhythmbox volt, így egy gonddal kevesebb az LTS-ről LTS-re frissítéskor. Továbbá az Ubuntu One zenebolt bővítményt is GTK3-ra kellene portolni, ami szintén egy plusz pont az RB mellett. Hely is szabadulna fel ezzel a cserével (arról nem is beszélve, hogy így már csak a Gbrainy és a Tomboy lenne csak Mono-s, azok lecserélésével, akár a teljes Monot törölni lehetne a CD-ről). Persze a Banshee mellett is álltak ki résztvevők. Így semmi se biztos még. Hasonló a felállás, mint anno az Evolution – Thunderbird csere esetén.

Szóbakerült még a GNOME Sushi névre hallgató előnézeti alkalmazás, viszont számos grafikai probléma áll fent vele (rossz helyen vannak a gombok, nem támogatja az overlay scrollbar-t), így elvetették a bekerülését. Hasonlóan a GNOME Documents-hez, amit még túl funkciószegénynek találtak. A funkciói jelentős része már meg van a Unitybe (lencsékkel).

A másik nagy érdeklődésnek örvendő téma, az alapértelmezett GNOME verzió megválasztása. Úgy nézz ki, hogy marad az Oneiricnél használt 3.2-es verzió viszont GTK 3.4-gyel, továbbá néhány alkalmazás verzióját frissítenék a 3.4-esre. Például a GNOME játékok, a Gedit, az Eye Of GNOME, stb. A Nautilus és az Empathy ezzel szemben szintén marad a 3.2-es verziónál. A Totem pedig marad a 3.0-nál (az Oneirichez hasonlóan), ugyanis a 3.2-es verzió már a cluttert támogatja, ami problémás lehet néhány felhasználónak.

Egy interjúban Jason Warner (Desktop Manager) elmondta, hogy szeretnék kicsit felfrissíteni a teljes felhasználói felületet, beszélgettek témákról és ikonokról, viszont semmi konkrétat nem szeretne egyelőre elárulni, majd úgyis kiderül.

Továbbá most már elérhetőek az Ubuntu 12.04 LTS – Precise Pangolin daily build-jei (live): innen.

A Canonical és a Red Hat próbálja eloszlatni a „Secure Boot” félelmeit

2011. október. 29.

A Canonical és a Red Hat tegnap közölt egy publikációt, hogy mik lehetnek a következmények és az előnyök a „Secure Boot” használata során Linux esetén.

A „Secure Boot” a BIOS-t leváltó UEFI (Unified Extensible Firmware Interface) egyik legújabb biztonsági funkciója, mely megpróbálja számítógépünket megvédeni a rosszindulatú kódoktól. Működésének lényege, hogy a rendszer betöltődéskor megvizsgálja, hogy a betöltendő dolgok digitálisan alá vannak-e írva és ez a kód megtalálható-e a számítógép firmware-jének adatbázisában, és csak ezután indítja el az operációs rendszert. Így például egy rossz indulatú kódot tartalmazó pendrive bedugása esetén nem fog elindulni a rendszer egészen addig még el nem távolítjuk az USB-s eszközt. Maga az ötlet nem rossz, viszont problémás lehet a használata például Linux rendszerek telepítése esetén, ugyanis a rendszerbetöltő GRUB például GPLv3 licencű alkalmazás, ami előírja, hogy a forráskóddal együtt a futtatásához szükséges kulcsokat is szabadon hozzáférhetővé kell tenni. Ami itt nem lehetséges.

De ez nem csak a szoftverszállítókat korlátozza, fejti ki a Red Hat munkatársa, Matthew Garret:

„Egy hardvergyártó sem tudná a termékét használni egy EFI környezetben, ha a hozzákapcsolódó illesztőprogramok nincsenek aláírva és nem találhatóak meg a rendszer firmware-jében. Egy új videokártya vásárlása esetén, például fennállhat a veszély, hogy nem teljesülnek ezek a kritériumok, és így nem tudnánk használni a frissen vásárolt hardvert.”

A technológia maga nem új, viszont eddig az esetek nagyon nagy százalékában, pont az ilyen dolgok miatt, alapértelmezetten ki volt kapcsolva. Viszont a Windows 8 megjelenése után, ha egy gyártó szeretné kiérdemelni a „Designed for Windows 8” címkét a termékére, akkor alapértelmezetten bekapcsolt „Secure Boot” opcióval  kell szállítania azt.

A biztonságosságra való törekedés dicsérendő, nem is azzal van a probléma. A gond igazából az, ahogy a Microsoft elképzeli a funkció implementálását, ahogy megnehezíti, hogy ki kerülhessen rá arra a bizonyos „engedélyezési listára”, illetve, hogy nem kötelezi a hardverszállítókat, hogy lehetővé tegyék a funkció kikapcsolását.

A Canonical és a Red Hat közös publikációjában próbál egy alternatívát mutatni, hogy miképpen lehetne úgy implementálni a „Secure Boot” funkciót, hogy az ne zárja ki más alternatív rendszerek telepítését, illetve, hogy legyen egy átlátható felület, ahol akár ki is lehet kapcsolni azt.

A kiadott PDF elérhető ezen a linken (angol nyelven).
 
Forrás: OmgUbuntu!